A király beszéde
The King’s Speech, 2010 Színes, feliratos angol–ausztrál történelmi dráma, 118 perc
A világért nem akarom megbántani Colin Firth népes rajongótáborát, de az ő igazi specialitása és legfőbb tehetsége, ha karót nyelt, de könnyen zavarba hozható figurát kell eljátszania, így első blikkre a dadogós király szerepét mintha rá szabták volna.

A kép persze jóval árnyaltabb, különben miért is lenne a rengeteg kritikai elismerés, számtalan jelölés és felhalmozódó díj. York hercege, a későbbi VI. György brit király, II. Erzsébet királynő apja nem az a klasszikus kékvérű arisztokrata, hanem kétségektől gyötört, érzékeny, de dühkitörésekre is hajlamos ember. Dadogása, amely a nyilvánosság előtt gyakorlatilag lehetetlenné teszi, alkalmasságát is megkérdőjelezi a trónra. Az udvari orvosok tehetetlenek, így felesége unszolására végül egy színészi ambíciókat dédelgető, de szintén saját korlátai között vergődő ausztál beszédterapeutához fordul.

A két férfi közös munkája, majd barátsága adja a My Fair Ladyre sokban emlékeztető történet gerincét. Az eredményt tudjuk: nagy csavar nincsen, az új király elmondja beszédét, persze hiba nélkül, mégis végig lehet izgulni a kétórás játékidőt, amely egyáltalán nem tűnik hosszúnak – és ez a jó film legfőbb ismertetőjele! Colin Firth talán sosem volt még ilyen jó – nem véletlenül kapott Golden Globe-ot az alakításért –, de a minden részletében parádés filmet a mindig zseniális Geoffrey Rush (A Karib-tenger kalózai-trilógia) és a hasonlóan remek Helena Bonham Carter (Harcosok klubja) viszi el a hátán.

Vízer
2011.01.21