Meglógtam a Ferrarival
A Meglógtam a Ferrarival közel sem a legsikerültebb John Hughes, a 2009-ben elhunyt legendás forgatókönyvíró-rendező alkotásai közül, mégis talán ez a legközkedveltebb. Annyi biztos: összehasonlíthatatlan életérzés és energia hatja át.

John Hughes olyan kultikus kamaszfilmek alkotója (kisebbrészt rendezője, nagyobbrészt írója) volt, mint a Tizenhat szál gyertya, a Nulladik óra vagy az Álmodj rózsaszínt. A nyolcvanas években készült, alműfajalkotó műveit olyan, manapság már a tinifilmeknél igen ritka hozzáállás jellemezte, melynek köszönhetően azok egyszerre voltak mulatságosak és szórakoztatók, illetve lélektanilag (Nulladik óra) és társadalmilag is (Álmodj rózsaszínt) érzékenyek. 

Ebből a szempontból a Meglógtam a Ferrarival kilóg az értékesebb Hughes-opusok sorából, hiszen lényegében nem szól semmiről. Játék az egész – egy olyan főhőssel, Ferris Buellerrel (egy nagyon fiatal Matthew Broderick) a középpontban, aki nem akar mást, mint kikapcsolódni, semmit sem csinálni, egy teljes napon át. Naplopásában társa legjobb barátja, a frusztrált és komplexusos Cameron, illetve szerelme, Sloane. És hogy a magyar címnek is legyen értelme: ők hárman elkötik Cameron apjának féltett Ferrariját, bekocsiznak a kertvárosból a belvárosba, és nem csinálnak mást, csak lazulnak és jól érzik magukat. 

Eközben azonban az iskolakerülő Ferris nyomába ered az ádáz iskolaigazgató, aki nem tűri az ilyesféle kilengéseket, ezenkívül ellenlábas húga (Jennifer Grey, még a Dirty Dancing előtt) is elkövet mindent, hogy lebuktassa a srácot. Ezzel a sokatmondó semmitmondásával a film mindennél jobban kifejezi azt a mindenki számára ismerős életérzést, ami a tinédzseréveket hatja át. Az a szabadságvágy jelenik meg benne, ami a kamaszok világát jellemzi: melyben az iskola mindennél unalmasabb, kerülendő hely (ennek vicces szimbóluma a közgáztanár, aki a tananyagot ugyanolyan monoton hanghordozással darálja, mint az osztálynévsort). 

Mindezt Hughes formailag is játékosan adja elő, olyan markáns megoldásokkal, mint a szemszögbeállítás (amikor a szülők babusgatják a „beteg” Ferrist), a különféle inzertek, feliratok, a zenére vágás, a filmes utalások („A nevem Bueller, Ferris Bueller”), makrók (a festményről a múzeumban) és szuper plánok, egy táncos dalbetét, ami akár egy musicalbe is beillene, illetve a szereplőt és a nézőt elválasztó fal lebontása (a főhős többször kiszól a filmből a közönséghez, és van olyan is, hogy letakarja a kamerát). A Meglógtam a Ferrarival így olyan pimasz kis darab, amiben azért lehet mondanivalót találni, ha nagyon keressük – a film egyik kultikus figurájának, a közgáztanárt alakító Ben Steinnak legalábbis sikerült: „ha valaki azt teszi, amihez kedve van, azzal gazdagítja a többi ember életét is”. 7/10 

Kiadás: Angol DD 5.1-es, magyar sztereó hang, magyar és angol felirat. A magyar feliratos extrák közt van egy félórás összeállítás a szereplőkről, egy negyedórás werkfilm, fotógaléria és három további, 10-10 perces kisfim (egy a főhősről és a főszereplőről, egy a fentebb többször említett közgáztanárt alakító színészről szól, egy harmadik pedig ökörködés a színfalak mögül). 6/10 

Ferris Bueller’s Day Off, 1986 * 99 perc * Select Video * (12)

fürkész
2011.02.13