„Semmiért sem cserélném el a kajakot” - Szalai Tamás
Szalai Tamás a Felix Promotion csapatának legújabb sportolótagja. Az 500 méter egyesben tavaly Európa-bajnoki címet szerző kajakos a sportág egyik legígéretesebb fiatal tehetsége, és nemcsak egyesben jó, hanem igazi csapatjátékos is, amit már a nyári, szegedi világbajnokságon is bebizonyíthat. Onnan pedig már csak egy lépés a londoni olimpia...

- Nem ma volt, hogy kajak egyesben legutóbb olimpiai aranyat szerzett egy magyar versenyző. Ez a végcél?  

- Egyesben, kettesben, vagy négyesben – nekem mindegy, csak látnám már! 

- Azért kérdezem, mert tavaly Európa-bajnok lettél ötszáz méter egyesben, s bár az már nem olimpiai szám, téged azért nagy ígéretnek tartanak.  

- Készülök is az ezer egyesre, amely benne van a játékok programjában, közben pedig Kucsera Gáborral kipróbáljuk a kettest és nem utolsó sorban a négyesbe is szeretnék bekerülni. Ezért aztán folyamatosan ingázok a Szeged–Szolnok–Budapest háromszögben, mert hol itt edzek, hol ott, de megéri.  

- Az olimpia miatt?  

- Megmondom őszintén, London nincs még annyira fókuszban, hiszen oda még ki is kell jutni. Egyelőre a szegedi világbajnokságra koncentrálunk, hogy ott megszerezzük a kvótát, aztán lehet majd az olimpiára készülni. Addig azonban, hátul az agyamban raktározom ezt a gondolatot.  

- A szakemberek azt mondják, Kucsera Gáborral remek párost alkottok.  

- Remélem, hogy így lesz, mert talán annak örülnék a legjobban, ha kettesben aranyat nyernénk. Persze, azért a négyesben sem lenne hiba, azt is megünnepelném.  

- És az egyes? Azt hinné az ember, hogy aki kajakozni kezd, annak mindene az egyes... 

- Persze, az is fontos, de Storcz Botond szövetségi kapitány inkább azt szeretné, ha a négyesre koncentrálnék. Mert egy jó négyessel szinte biztos a vb-dobogó, miközben egyesben a hetedik-nyolcadik hely a reális, ráadásul a kettő együtt nem is fér bele a programba. Legalábbis egyelőre. Amúgy is jó érzés, hogy a négyesnek szüksége van rám. 

- Hogy bírod a folyamatos utazgatást egyik edzéshelyszínről a másikra?  

- Egész jól. Persze, nem lenne rossz pihenni az edzés előtt és után, de így legalább folyamatos a környezetváltozás, nem unja meg az ember a munkát.  

- Soha, egyetlen pillanatra sem bántad meg, hogy elkezdtél kajakozni?  

- Nem, bár a kezdet nem volt könnyű. A szüleim vittek le a vízitelepre és bevallom, néhány hétig nem szívleltem a kajakozást, mert mindennap kellett menni edzésre, keretek közé szorítottak, miközben a barátaim mindenfelé mehettek. Kicsit fájt a szívem, hogy nem mehetek velük, de amikor jöttek az első eredmények, minden átértékelődött bennem, fél év után pedig már tényleg nagyon szerettem ezt a sportot, akkor már magamtól jártam edzésre.  

- A mostani gyerekeknek miért ajánlod a sportágadat?  

- Egyrészt azért, mert jó társaságba kerülnek, a sportban életre szóló barátságok köttetnek, másrészt pedig azért, mert a sport kitartásra nevel, s ennek bizony nemcsak a vízen látja hasznát az ember felnőttként, hanem az élet más területein is. Arról nem beszélve, hogy ha eljönnek kajakozni, legalább jó levegőn vannak, sportolnak, nem keverednek rossz társaságba, nem züllenek el. Szóval a kajak, mint az összes többi sport, segít a rendes úton tartani a gyerekeket.  

- Számodra a legjobb a kajakozásban?  

- Sok pozitív oldala van. Nem olyan munka, mint amikor az ember reggel kilencre bemegy az irodába és délután négykor hazamegy. Minket folyamatosan érnek ingerek, a verseny pedig lázban tart mindenkit. A hazai viadalok hangulata egyszerűen fantasztikus, el sem tudok képzelni jobb érzést annál, mint hogy itthon, Szegeden, a hazai közönség előtt eljátsszák a tiszteletemre a magyar Himnuszt. Ez nagyon nagy motiváció. Arról nem beszélve, hogy megbecsülik az embert, a szurkolók az eredmények miatt, a sportolók meg azért, mert tudják, mennyi munka van az eredmények mögött.  

- Számodra a tavalyi Európa-bajnokság volt a csúcspont?  

- Eddig igen. Amikor az ember gyerek, azt gondolja, mekkora szó az ifik között a legjobbnak lenni. Aztán amikor lépked tovább, egyre nagyobb feladatok várnak rá, és akkor érzi át igazán a dolgok jelentőségét, amikor a felnőtt mezőnyben kell helyt állni, akkor derül ki, hogy ki a legény a gáton. Szóval igen: mindent vitt, amikor a felnőttek között, egyesben Európa-bajnoki címet nyertem. Az volt a fénypont, de remélem, nem ez lesz pályafutásom legfényesebb pontja.  

- Sokan gratuláltak?  

- Mindenki. Összetartó társaság ez nemzetközi szinten is, és rettenetesen jó érzés volt, amikor a nagy versenyzők, akikre azelőtt úgy tekintettem, mint az istenekre, ők is odajöttek, megveregették a vállamat és azt mondták: Jól mentél, öreg! De nemcsak az öröm közös, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretném, akkor vigasztalnak.  

- Hosszú volt a téli szünet, de az idei szezon is elkezdődött május elején. Elégedett vagy az első versenyeddel?  

- Ez a válogató még nem bírt túl nagy téttel: egyesben ötszázon és ezren is negyedik lettem, de nem voltam nagyon csalódott, hiszen a felkészülés elején tartunk, nem úgy készültem erre a válogatóra, mintha a világ legfontosabb versenye lenne, nem gyakoroltam a pályákat. Valójában a hamarosan esedékes világkupa, valamit a második válogató sokkal fontosabb, mint ez volt, úgy is mondhatjuk, ez a verseny a felkészülés egy állomása volt. A munka neheze csak most jön... 

- Gondolkodtál már azon, hogy mi lennél, ha nem kajakos?  

- Igazából nem nagyon, hiszen ekörül forog az egész életem. Talán elvégeztem volna valami iskolát, vagy más sportot választok?  

- Például?  

- Nem tudom, mondjuk vízilabdát – csak hogy maradjunk a víznél, vagy valami más csapatsportot, kosárlabdát, focit. De ezek csak ötletek, ugyanis most már semmiért sem cserélném el a kajakot.  

F.P.
2011.05.17