És bár a legtöbb sportiroda az utóbbiakra tenné a pénzét, már csak a technikai előny miatt is, mi bizunk a vadnyugati romantikában.

Van egy faszi, aki hirtelen magához tér a sivatagban, az oldalán egy ismeretlen eredetű seb, a bal csuklóján pedig egy furcsa karperec, ő pedig nem emlékszik semmire. Meglepő, de remek kezdés, majd következik minden, ami egy westernben kötelező, és még több is. Verekedés az ivóban, lecke az életről egy prédikátortól, egy seriff, aki nem szereti az idegeneket, körözési plakát a tömlőc falán, gazdag nagybirtokos, aki kezében tartja a kisvárost, kipingált arcú indiánok a sziklák mögött, és egy szép, független asszony a sok koszos férfi között, meg ugye az idegenek, akik embereket rabolnak és aranyat gyűjtenek – és pont miattuk jön jól az a bizonyos karperec Daniel Craigen. Craig mellesleg remek, van benne egy adag genyó is, hogy hihető legyen, ahogy Harrison Fordban is, és Jon Favreau rendező a Vasember után most is megmutatja, hogy jól keveri az akciót a humorral, illetve jelen esetben a westernt a sci-fivel.

És hogy senkiben ne éljen kétség, természetesen egy vérprofin megcsinált gagyiról van szó, amire azért nehéz azt mondani, hogy gagyi, mert készítői már a címadáskor ránk kacsintanak, és ha nem vesszül komolyan, akkor teljesen élvezhető! Két komoly panasszal azért mégis élnénk: vajon miért játszódik annyi fontos jelenet vaksötétben, és miért nem csináltak hihetőbb külsejű űrlényeket?