Weigert Miklós
Reklámokkal és a Dob+Basszussal kezdte, aztán jött Frei Tamás Nyolc nap alatt a Föld körül c. műsora és a Macskafogó 2. A szakma több díjjal is kifejezte felé az elismerését – 2004-ben a Kamera Hungária...

...Televíziós Műsorfesztivál a Bestseller c. műsorért, 2005-ben a Kecskeméti Animációs Filmszemlén Pierrot Túl jól vagyok c. videoklipjéért vehetett át díjat. Jelenleg Londonban él és nevesebbnél nevesebb animációs cégeknek dolgozik. Weigert Miklóst kérdeztük.

 

- Legutóbb egy rajzfilmsorozaton dolgoztál a Cartoon Network számára… Mit mondhatsz nekünk előre a sorozatról? Miben más ez a sorozat, mint a többi? 

- A Gumball csodálatos világa animációs komédia egy átlagos család legkevésbé sem átlagos kalandjairól szól; Gumball, a nagyfejű kék cicafiú, Apa, a hatalmas rózsaszín nyúl, Anais, az idegesítően okos kishúg és az agancsos mogyoró, Penny főszereplésével. Rendkívül ember-, család-, gyerek centrikus történeteket mutat be és mindig van adott üzenete az epizódoknak.  

Bár a sorozat érzelmektől nem mentes, a legváratlanabb pillanatokban előbukkanó abszurd poénokkal együtt egy nagyon jó egyveleget alkot. 

Nagyon tetszett az is, hogy gyakran van utalás egy-egy filmből – ami miatt a felnőttek számára is nézhető és élvezhető.  

- Egyedi technológiával készült a sorozat… 

- Sikerült a készítőknek egy nagyon különleges látványvilágot alkotniuk, ahol a hagyományosan animált hátterekkel vegyülnek az ún. élőképek, vagyis bizonyos hátterek elkészítéséhez valós helyszínek fotóit használták fel.  

Ezt a , , vegyes technológiát” már alkalmazzák néhányan, de ilyen bátran még nem merte bevállalni senki, ugyanis nagyon nehéz.  

- Mi volt konkrétan a te feladatod? 

 

- Az én feladatom a layoutolás volt, ami azt jelenti, hogy azokat a skicceket hozom az animátorok számára már használható formába, amelyeket a beatboardozók (azok, akik a szkeccseket készítik és ellátják instrukciókkal – a szerk.) már előzőleg elkészítettek. Ekkor már a figurák hasonlítanak saját magukra, és a hátterek is véglegesek. 

- Milyen a csapat? Kikkel dolgoztál együtt? 

- Bolond franciákkal! (nevet) De nagyon bírom őket. Mivel francia a rendező, túlnyomó részt franciákkal dolgoztam együtt, de rajtuk kívül voltak még skótok, spanyolok, mindenféle náció. Igazán szórakoztató volt, ahogy a rendező és az írók dolgoztak a sztorikon, ugyanis olykor konkrétan eljátsszák az adott jeleneteket – először nem tudtam mit kezdeni a vágó szobából kiszűrődő hangokkal, a végére viszont már sztoikus arccal fogadtam, amikor ketten előttem előadták, ahogy úszni fog a két karakter a filmen.  

- Miben különböznek a magyar alkotóktól a francia és más külföldi kollégáid? 

- Lelkesebbek. Ehhez hozzájárulhat az életkoruk is, ugyanis többségük még csak most jött ki az egyetemről – a rendező is négy-öt éve végzett! 

Van Magyarországon egy ranglétra, amin nehezebb feljutni, mint Angliában – szerintem azért születnek otthon unalmasabb produkciók, mint itt, mert mindig ugyanazok kapják meg a lehetőséget – ha esélyt kapnának a fiatalok is ahhoz, hogy megvalósítsák az ötleteiket, frissebb és szórakoztatóbb lehetne a rajzfilmipar.  

- A Moholy-Nagy Iparművészetire jártál – egyetemi éveid alatt dolgoztál már? 

 

- Egyetem mellett Ternovszky Béla stúdiójában tanultam, ahol megtanultam animálni, az egyetem után viszont felgyorsultak az események: reklámokon kezdtem el dolgozni és műsorarculatokat is terveztem. Mivel sok mindent csináltam, szépen lassan belefolytam a rajzfilmsorozat és az élőfilm gyártásba. Egyik követte a másikat… 

- A Bestsellernél elkövetett animációs munkádért díjat is vehettél át – hogy kerültél össze Lévai Balázzsal? 

- Balázzsal egy közös ismerősünk révén kerültünk össze, akinek még korábban szólt Balázs, hogy szüksége lenne egy kreatív emberre, aki , , vinné” a műsor arculatát – ez az ismerős rám gondolt, nem sokkal később találkoztunk és megmutattam neki a vázlataimat, amik tetszettek neki. Itt indult be a közös munka. Végülis mind a Bestsellerért, mind pedig a Dob+Basszusért nyertünk díjat. 

- Szerettél Frei Tamással dolgozni? 

- Nagyon élveztem, hogy Tamás és Lévai Balázs is miután közölték velem az elképzeléseiket, szinte teljes mértékben szabadkezet adtak és a kreativitásomra bízták a munkát.  

- A Macskafogó második részénél, mint art director vettél részt. Feltételezem, hogy jócskán nyomta a felelősség terhe a vállatokat, hisz egy nagy klasszikus folytatásán dolgoztatok… 

 

- Akkor úgy álltam hozzá, hogy ilyen fiatalon ilyen lehetősége nem mindenkinek adatik az életben, szóval elhatároztam, bárhogy is lesz, végig csinálom. Tényleg stresszes volt, hiszen akkora stábbal még soha nem dolgoztam - az art directori munka pedig nagyon precíz szervezést igényel. Igazi mélyvíz volt ez akkoriban, ott megtanultam úszni (nevet).  

És persze ott volt a lelki nyomás is, hogy tudtam, mennyien szeretik az első részt és, hogy mit várnak a folytatástól… 

- Hogy kerültél a Cartoon Networkhöz? 

 

- Elküldtem nekik a portfóliómat, majd csináltattak velem egy egy hetes tesztmunkát, amit persze végig izgultam – életem legstresszesebb hete volt! De ilyenkor a tehetség, kreativitás legfeljebb hetvenöt százalékban siker, a maradék huszonöt százalék viszont azon múlik, hogy mennyire lehet az illetővel együtt dolgozni – ehhez kell az ajánlás. Nekem volt. 

- Most épp min dolgozol kint? 

- Art director vagyok egy mobilcégnél, ahol könyveket illusztrálok 7-8 éves gyerekek számára, kisebb animációkkal. 

Egyébként amikor ehhez a céghez kerültem, első feladatom az volt, hogy mobil applikációkat készítsek kétéveseknek – ott egy pillanatra leblokkoltam! (nevet

- Mit szeretsz legjobban a munkádban?

- Annak ellenére, hogy a rajzfilmkészítés egy nagyon lassú folyamat, mindig rendkívül jó az atmoszféra! Szórakoztató a bolond rajzfilmesek társasága (nevet)! Sokszor a rendező és az írók tényleg kipróbálják gyakorlatban a poénokat. A jó sorozathoz pedig az kell, hogy a készítők jól érezzék magukat gyártás közben, és ha ők jó nagyokat nevetnek az ebédlőben, tudom, hogy az adott jelenet, amin épp dolgoznak, rendben van. 

Szabó Ádám P.
2011.10.27