Jack és Jill
Jack and Jill, 2011 Színes, magyarul beszélő amerikai vígjáték, 91 perc
Adam Sandler és Dennis Dugan rendező nem vesztegeti az idejét. Munkakapcsolatuk az Apafejjel kezdődött még az ezredfordulón, majd kis kihagyás után újult erővel kezdték ontani agymenéseiket. A Férj és férj után jött a Ne szórakozz...

...Zohannal! és a Nagyfiúk, idén tavasszal pedig a Kellékfeleség. Hogy a sztárhoz hű közönség ne maradjon Sandler-mozi nélkül az év második felében sem, az alkotópáros gyorsan összedugta a fejét, és a hálaadás környékére előrukkoltak egy újabb opussal. A hozzánk szilveszter táján érkező Jack és Jill agyatlanságban még annak ellenére is jócskán fölülmúlja várakozásainkat, hogy a fenti lista fényében eleve nem támasztottunk nagy elvárásokat, de valljuk be, bumfordiságában azért van valami szégyellnivalóan szórakoztató.  

Sandler jelenléte ezúttal a megszokottnál is erőteljesebb. A címszereplő ikerpár csatározásait bemutató mozi ugyanis nem is one, hanem „two-in-one-man-show”: a fáradhatatlan komikus egy személyben formálja meg Jacket és elmaszkírozva annak ikerhúgát, az otromba és kibírhatatlan vénlányt, Jillt (sőt mellesleg producerként és forgatókönyvíróként is jegyzi a mozit).

A soványka cselekmény csak apropóul szolgál a komikus kétnemű ámokfutásához, amelyben – hogy, hogy nem – hangsúlyos szerepet kapnak az altesti (nem poénos) poénok. Al Pacino hősszerelmesként, saját magát alakítva asszisztálja végig a filmet, és Johnny Depp is cameózik egyet. Rövid közös jelenetük egyébként az opus egyetlen igazán vicces momentuma, pedig semmi mást nem tesznek, csak önmagukat adják. Ellentétben Sandlerrel.  

zsinora
2011.12.20