Aztán mindennek vége
The Last Station, 2009 Színes, feliratos angol-orosz-német életrajzi film, 112 perc
Ahogy arra a cím is utal, Michael Hoffman műve az orosz író, Lev Tolsztoj életének utolsó szakaszáról szól. A 82 éves Tolsztojt ismerhetjük meg, ám nem közvetlen közelről, hanem egy fiatal írópalántán, Valentin Bulgakovon keresztül.

Tolsztoj ugyanis nemcsak mint író volt nagy hatású, de filozófiáját és vallási tanításait is sokan követték – ők voltak a tolsztojánusok. Bulgakov is tolsztojánus volt, akit egy nap az a megtiszteltetés ér, hogy a nagy idol magántitkárának választják. Ebben a minőségében azonban két tűz közé kerül, hiszen a frontvonalról élvezheti Tolsztoj és felesége, Szófia grófnő hadakozását, ezenkívül mind a grófnő, mind az író munkatársa, Csertkov a bizalmasának tekinti, és afféle jelentések írására biztatják a másik félről.

A legnagyobb ellentétet Tolsztoj és felesége között az jelentette, hogy az író nem törődött az evilági javakkal – és ezen az alapon azt tervezi, hogy lemond műveinek kiadási jogairól, amivel azonban az asszony szemében saját családját rövidíti meg. A mindennapi csaták pedig mindinkább megrendítik Tolsztoj egészségét... 

Habár a cselekményleírásból úgy tűnhet, Tolsztoj és/vagy Bulgakov a mű központi alakja, valójában Szófia grófnő és az őt megformáló Helen Mirren az. Hiába játssza Tolsztojt Christopher Plummer, Bulgakovot pedig James McAvoy, Mirren bámulatra méltó, teátrális nagyasszonyáé itt a főszerep. Életrajzi filmről van ugyan szó, mégsem annyira a hősök sorsának fordulataira, hanem egyedül a színésznő lenyűgöző játékára fogunk emlékezni. 

fürkész
2012.02.03