Ja Rule: PIL2
Ja Rule hangja olyan, mint Freddy Krueger arca. Ehhez képest messze nem ő tolja a legkeményebb hiphopot, annak ellenére sem, hogy 2011-ben huszonnyolc hónapra sittre vágták adóstiklizés miatt. Hosszú hallgatás után itt az új lemez, ami nem egy velőtrázó munka.

Ja Rule hangorgánuma Busta Rhymes-t és DMX-et idézi,  de utóbbit véletlenül se említsük neki, a két művész ugyanis nincs túl jóban, ahogy Eminemmel és 50 Centtel is jó ideje örihariban van a morcos rapper, aki nyolc évvel legutóbbi munkája (R.U.L.E.) után új sorlemezzel rukkolt elő. A New York-i Queens-ből származó dumagép 1999 és 2004 között minden évben kiadott egy albumot, ám az áttörést csak a 2001-es Pain Is Love hozta meg, amelynek ez a lemez volna a folytatása. Az első felvonásban olyan előadók működtek közre, mint Missy Elliot vagy J-Lo, most azonban nincsenek ekkora nevek - a rapper kicsit kiesett a felső körökből az utóbbi években, de egész jó számokat sikerült összeraknia.

A Real Life Fantasy-ben a Bohemian Rhapsody-ra és Mick Jaggerre kacsintgat, Anita Louise éneke kimondottan slágeressé teszi a számot, a Superstar csellós alapja Plan B új kislemezére (Ill Manors) hasonlít, a Drownban az R&B felé kanyarodik, és ezen a vágányon marad a Never Had Time-ban is, amelyben 2Pac-osan nyomja a vakert.

A PIL2 nem a diszkográfia ékköve, de vannak rajta tisztességes számok, és nem kell sokat várni a következő opuszra sem, a csávó ugyanis decemberre ígéri a régi dolgaiból összerakott Renaissance Projectet.

fejes
2012.03.30