Pannonia Allstars Ska Orchestra: Lovemonster
A cím nem csak arra utal, hogy a lemezen hallható dalok szövegei a popkultúra kedvenc érzéséről szólnak, hanem azt is jelzi, hogy a negyedik PASO album valóban egy monstrum, manapság ugyanis kevés zenekar ad ki ilyen vaskos dupla korongot.

A Lovemonster huszonnégy trackjével valóban kiemelkedő teljesítmény, és szép gesztus az albumformátum életben tartásáért, riszpekt. Ami ennél is jobb hír, hogy a dalok nagyon jók lettek, és bár ekkora mennyiséget nem feltétlenül jó egyszerre legyűrni, bármikor elővehetjük a lemezt, mindig feldob, hosszú autóutakon és tavaszi kerti sütögetésekhez pedig tökéletes választás. Arról nem is beszélve, hogy közeleg a nyár, a fesztiválszenzon... Hajjaj, lesz itt tánc!

A duplalemez két korongja sokban különbözik: az első (Lovemonster) egy klasszikusnak mondható PASO-dalcsokor, míg a másik hanghordozón (Lost In Space) bemutatkozik a PASO's Roots Rockers, a zenekar tagjainak sötétebb, több műfajjal is flörtölő projektje, az állandóan turnézó főbanda mellett azonban alig pár koncertet adtak ezen a néven. Krsa-ék ebben a felállásban kevésbé ragaszkodnak az eredeti jamaicai skához, és több teret engednek a reggae-nek, a dubnak, az improvizációnak, sőt pszichedelikus elszállásokat is hallhatunk - akár "dub side of the Moon" is lehetne a cím, ha nem lőtték volna el mások ezt a szójátékot. Radikális különbségre azért nem kell számítani, de a műfaj játszóterén belül érezni a változást, ami a hangzásban is megmutatkozik: míg a Lovemonstert Drobek Attila keverte, addig a Lost In Space-t a Brazíliában élő amerikai producer-cimbora, Victor Rice mixelte.

Ha már a soundnál tartunk: dicséret illeti mindkét szakembert, mert nagyon puha, arányaiban remekül kevert munkákat hallhatunk, néhol direkt retrósra fazonírozott hangokkal, melyekben tovább él a The Specials, a Madness és persze a jamaicai alapzenekarok hagyatéka. Az új slágerek mellett hallhatjuk a Liszt emlékévre készített remek feldolgozást (Liebestraum), a legutóbbi EP-ről is ismerős No Love In Townt, a Guidance-ben Harcsa Veronika énekel,  és Sena is nyom egy rövid, vicces monológot a Rum Sweet Rum végén. Rajtuk kívül további két vendég tűnik fel: a Brains és az Irie Maffia MC Columbója és az amerikai ska-klezmer király, King Django.

A tizenegy úriember becsületére váljék, hogy bár ez a műfaj nem a változatosságról szól, nagyon színes munkát tettek le az asztalra, hol egy kis hegedű, hol egy-két magyar nyelvű dal (Elhagytam magam, Úszom az árral) visz fel új árnyalatot a palettára, és minden szerzeményre jellemző a tipikusnak mondható PASO-s játékosság és könnyedség. Nincs az a napsütéses idő, ami ne tűnne még barátságosabbnak ezeket a dalokat hallgatva.

fejes
2012.04.07