Évát az egyén és a társadalom viszonya, a közép- európai identitás mibenléte foglakoztatja. A személyességen túl azon van, hogy általánosabb érvényűvé formálja a mondanivalót a kollektív tudat bevonásával. Foglalkoztatja a grafika „térgrafikává” való alakítása, grafika-installációi gyakran helyspecifikusak és szerves részét képezik a térnek. Gyakran tervezi őket szakrális terekbe, ahol szokatlan párosításként, egymást jól kiegészítve működik a köznapiság és a szakralitás. Az installációk mellé gyakran hangot és mozgóképet is párosít. Gyakran tabukat is feszeget, mint a betegség, a társadalmi-kisebbségi konfliktusok, az előítéletesség problematikája, a migráció vagy az elmúlás, a gyászfeldolgozás, illetve a hittel és vallással kapcsolatos kérdéskörök gondolatisága.