Az utolsó jelentés

Valahogy így érez az amerikai titkosszolgálatok szeptember 11-i felelősségével kapcsolatban Billy Ray, Az utolsó jelentés író-rendezője, aki most közvetlenül a terrorpánik előtti hónapok idejébe kalauzol el bennünket. Mint előző rendezése, A hazugsággyáros esetében, most is megtörtént események képzik a cselekmény gerincét, melyen ezúttal kevés lecsipegethető, szaftos húsdarab maradt a meghökkentésre éhező nézők számára. 
 
Történetünk hőse Eric O’Neal (Ryan Philippe - 54, Ütközések), az FBI ügynökjelöltje, akit a morcos osztályvezető Robert Hanssen (Chris Cooper - Adaptáció, Bőrnyakúak) asszisztensének neveznek ki, hogy megfigyelhesse és jelenthesse az öreg róka minden lépését. A megrögzött katolikus és munkamániás Hanssen feddhetetlennek tűnik a zöldfülű Eric szemében, ám amikor feletteseitől megtudja, hogy példaképe az ügynökség történetének legveszélyesebb kettős ügynöke, megremeg a kezében az egér. 
 
A csavaros történetek írásában középsúlyú versenyzőnek nevezhető Billy Ray (Hart háborúja, Légcsavar) íróasztalok és vasárnapi ebédek körül játszódó erkölcsi játszmaként ábrázolja a két ügynök nemes küzdelmét, mely legalább olyan izgalmas, mint a bliccelés a Combinón, és életszagú, akár a csuklóban utazó hajléktalan.