Londoni randevú

olvasói
(0)
Vajon miért szeretik a filmbarátok (értsd a művészet-rajongók) Alfred Hitchcock műveit? Erről a kérdésről komoly vita folyt még a rendező életében kritikusok és esztéták között.
A válasz persze egyszerű; mert a feszültségkeltés művésze volt. Mindig csak annyira avatta be a nézőket, hogy érdekeltté tegye őket a történet menetében. Se több, se kevesebb információ - pont annyi, amennyi az általa kitalált hatáselem, a suspence fenntartásához szükséges.
 
A Londoni randevúban eltűnik egy idős hölgy a robogó vonatról. Csak egy valaki látta, s mikor keresni kezdi, senki sem hisz neki. Pedig a hölgy tényleg ott volt, hiszen mi, nézők is láttuk. Nos, ilyen egyszerű a beavatásunk. Máris a bolondnak kikiáltott főszereplő helyében érezzük magunkat. A többi már a cselekménybonyolítás technikájára tartozik.

Azt is tanítani lehetne, miként vezet minket félre a mester. Nem tudjuk igazán, hogy mit látunk. Elakad a vonat a hóban, az utasok kényszeredetten elhelyezkednek a behavazott szállodában. Két ütődött angol úr a krikett-eredmények felől érdeklődik. Ifjú népzene-kutató frissen gyűjtött dallamaival bosszantja szomszédjait. Aztán egy ártalmatlannak tetsző dalénekest váratlanul megfojtanak. De eddig a pontig eltelt a filmből mintegy húsz perc.

Hitchcock is átvonul a színen. Sokáig kell várni rá, úgy a kilencvenedik perc táján, nem sokkal a vége előtt látható egy pillanatra a londoni Victoria pályaudvar nyüzsgő tömegében.


2006.02.15
|
The Lady Vanishes
angol thriller, 97 perc, 1938
A kopasz félelembűvész igen korai filmje, kémekkel, vonattal, egy eltűnő bájos öreg hölggyel, egy fülbemászó melódiával és borzalmas összeesküvéssel.


Ifjúsági/gyerek műsorok a TV-ben
Játék
Ester Rada az élő bizonyíték rá, hogy jelentősen lerövidíthető az az időszak, amikor a kezdő zenész ötvenfős klubokban kényszerül játszani húsz fizető vendég előtt.
Copyright © 2021 Minnetonka Lapkiadó Kft.