Mindenképpen talán

Minden gyerek tudni akarja, hogyan találkoztak és estek szerelembe a szülei. A válófélben lévő Will Hayes - mikor kislánya, Maya felteszi neki a nagy kérdést - az erről szóló mesét azzal bonyolítja, hogy élete mindhárom nőjéről mesél, s a móka kedvéért még a neveket is megváltoztatja a sztoriban. Így afféle szerelmi „whodunit”-krimi alakul ki: a bonyolódó szálakat bogozva a kislánynak magának kell kitalálnia, hogy a történetben szereplő Emily, April vagy Summer lesz későbbi anyukája. 
 
A Mindenképpen talán tehát nem egy, hanem egyszerre három kapcsolat fejlődését követi, ezenkívül egyszerre játszódik a múltban (a kilencvenes évek New Yorkjában, ahol Will egyébként Bill Clinton választásikampány-stábjának egyik tagja) és a jelenben (hiszen az érzelmi szálak még mindig nincsenek teljesen elvarrva). Az igazi csavar azonban az az egészben, hogy a kislány közbeszólásával állandóan félbeszakítja az elbeszélést és reflektál rá (ami csak néha idegesítő). 
 
A filmet jegyző Adam Brooks rendezett már korábban is, mégis inkább forgatókönyvíróként szerzett nevet magának (olyan örökzöld romantikus darabokkal, mint a Francia csók vagy az Átkozott boszorkák). Új munkájáról - anélkül, hogy lelőnénk a poénját - annyit árulhatunk még el, hogy a végén az is megkapja a magáét, aki szereti a happy endet és az is, aki nem...