Egyre beljebb jutva a kiszikkadt sivatagban, néhány tétova oldalpillantás után mindig magabiztosan választják az "utat" ott, ahol semmi sem jelez irányt - és nemsokára a nézőn kívül számukra is teljesen egyértelmű lesz, hogy elvesztek... 
 
Gus Van Sant mindig is szerette a meglepetéseket, egymást váltó projektjeivel egyszerre volt független filmes fenegyerek és Hollywood ünnepelt sztárja; a Gerry, ez a minimáleszközökkel elkészített sivatagi dráma is kellőképp megosztja majd az embereket. Ki ez a két fiú, miért jöttek a sivatagba - az alapkérdések megválaszolatlanok a filmben, csak annyit tudunk, hogy mindkét srácot Gerrynek hívják, ám a gerry egyben ige is a számukra, így például el lehet gerryzni az utat vagy a találkozópontot... 
 
Két átlagosnak gondolt fiút követünk a sivatagban másfél órán keresztül, hőseink, ha beszélnek is egymással, jobbára fura és banális témákat érintenek (egy számítógépes játék, egy tévéshow), kalandjaik ezáltal fanyarul ironikus, már-már abszurd hangulatot kapnak. Matt Damon és Casey Affleck, akik Van Sant mellett a forgatókönyvet is jegyzik, finoman és sallangmentesen játszanak, arcukról alig olvasható le bármi is. Elvannak, haladnak előre, talán körbe-körbe; céljuk sosem lesz egyértelmű. A Gerry a bizonytalanság és az elbizonytalanítás filmje, sokak szerint egzisztencialista, abszurd drámákkal rokon, mások (köztük a rendező is) Tarr Béla stílusával hozzák kapcsolatba az elbeszélés ritmusát megadó hosszú beállítások miatt. Ennyire nagyszabású értelmezésekbe és párhuzamokba azonban nem kell bocsátkoznunk. A film érdekessége a magyarázatok szinte teljes hiánya, így aztán éppúgy nézhetjük a barátságról, a közönyös természetről, vagy éppen az értelmetlen világba belevetett emberről szóló példázatnak, mint egyszerű, a modorosságig minimalista eszközökkel dolgozó blöffnek. Hogy az ürességről szól, vagy egyszerűen csak üres? Tessék megnézni, hogy aztán mindenki letegye a voksát!