Arthur: Maltazár bosszúja

...különös arc- és fülberendezésű manókkal életre szóló szövetséget kötött kisfiú, Arthur már alig várja, hogy ismét meglátogathassa aprócska barátait, ám terve meghiúsulni látszik. Ekkor azonban egy rizsszemre írt segélykérő üzenetet kap, mely csakis a villangóktól és főhősünk szerelmétől, Holdviola hercegnőtől érkezhetett.
 
Sajnos ezt követően a nézőnek egy kegyetlenül lassú, egy és negyed órás felvezetésen kell átesnie, mire kiderül, mi is jelenti egyáltalán a valódi konfliktust (ami egy másfél órás mű esetében meglehetős aránytalanságot eredményez). A film sztorijában minden olyan reménytelenül redundáns, hogy az alkotók nem szánhatták másnak, mint a legkisebbeknek, ennek azonban ellentmondani látszik a mesébe erőszakosan begyömöszölt gettóparódia, a dögös(nek szánt) zenék és a cicijét düllesztő, popsiját riszáló Holdviola hercegnő, aki határozottan túl szexis egy gyerekfilmbe. 
 
Ezzel együtt azonban a felnőtt közönség bénítóan unalmasnak fogja találni Besson munkáját – ráadásul a szülőkre egy igen fontos feladat is vár: fel kell készíteniük gyermeküket arra, hogy a „folytatjuk…” felirat előtt úgy ér véget a film – mielőtt igazából elkezdődne –, mintha csak szikével vágnák el, és hogy a valódi történésekre majd cirka egy év múlva, a harmadik rész bemutatásakor kerül csak sor.