Eleve ígéretesen hangzik, hogy Greengrass és Matt Damon a Bourne-filmek után újra együtt dolgozik,A bombák földjén kritikai sikere pedig talán a többi iraki háborús munka befogadásának is kedvez. Bagdadban járunk ugyanis, alig pár héttel az amerikai bevonulás – hopp, már majdnem inváziót írtam! – után, a felszabadító hadsereg elitalakulatai pedig a sokat emlegetett tömegpusztító fegyverek után kutatnak, és maguk sem értik, miért csak galambszarral bevont WC-csészékre bukkannak.
 
A legtöbb katona ezen nem agyal sokat, a talpig becsületes Roy Miller főtörzs azonban kivételnek számít, és egy segítőkész helyi erővel az oldalán egy gyanús és erősen védett iraki tábornok után veti magát, aki nyilván képes megmondani, hol rejtőznek a kemikáliák, rakéták és egyéb huncutságok. És bár mindez viccesen hangzik, a történet rém izgalmas, annál is inkább, mert szép számmal akadnak amerikai rosszfiúk is, és mert a rendező ismét beveti híres ugrálós kameramunkáját, amitől aztán az akció kellős közepén érezhetjük magunkat.
 
Ezzel együtt az itt is rendkívül korrekt Matt Damon szórakoztatóbb volt a sötét oldallal is bíró Jason Bourne-ként, a politikai üzenet pedig egyrészt erősen didaktikus és kissé naiv is – hogyan változtathatna a világpolitikán egy rátermett főtörzs? –, másrészt a sztori, mivel tudjuk, mi történt és történik azóta is, aligha tartogat meglepetést. Tegyük hozzá, hogy ha a karakterek – vagy legalábbis a nevek – kitaláltak is, ezúttal szinte minden igaz abból, amit a vásznon látunk, ami elég szomorú.