Volt egyszer egy Mexikó

És mindenkinek bejött a gitár, amiben puska van, a cserzett bőrű gazfickók és tűzről pattant menyecskék, no, meg a pattogós zene, és a napszítta táj. Vagyis az első két Mariachi-filmhez illett egy folytatás, és a jó öreg Rodriguezt annyian nyaggaták, hogy végül el is készítette a trilógia záródarabját - igaz, szinte félkézzel. És ez picit meg is látszik - maga a forgatókönyv alig 45 oldal volt, és a kész filmbe bekerültek a Mariachi és a Desperado egyes kihagyott jelenetei -, de a végeredmény olyan zavaros, de roppant szórakoztató egyveleg, ami mindenképp megér egy nézést. Szóval a Zenész a kivarrt fekete ruhájában visszatért, és mindjárt az elején zavarba hoz mindenkit. Ugyanis egy hosszabb flashbackből megtudjuk, hogy azóta elveszette szíve választottját, és nem élteti semmi más, csak a bosszú és a fájdalom.
 
A történetet egy kövér, félszemű kocsmáros meséli el egy titokzatos gringónak - Johnny Depp egy újabb különc, de zseniális alakításban -, aki a CIA-nak dolgozik, és egy kissé túl komplikált puccs során mind a mexikói elnökkel, mind a drogkartell fejével le akar számolni és még egy csomó pénzt is akar szerezni. A képet bonyolítja még egy volt FBI-ügynök, egy Mumus nevű gyilkos és egy csinos mexikói rendőrnő, de a lényeg az, hogy előbb-utóbb mindenki lőni kezd a másikra, de anélkül, hogy csorbulna a demokrácia - mi viszont előbb vagy utóbb rájövünk, hogy az egésznek semmi értelme nincsen. Ha csak az nem, hogy legyen némi izgalom, és úgyis ez a lényeg. Összesen 99 áldozat adódik - érdemes számolni.
 
Forrás: Est.Tv Magazin