Hollywoodból Wolfgang Petersen 1995-ös Vírusa óta nem érkezett hasonló témájú mozi, ám a Soderbergh-filmmel összevetve az sokkal inkább az akcióra koncentrált, mintsem azokra az interperszonális, társadalmi és gazdasági folyamatokra, amelyeket egy ilyen (egyelőre szerencsére csak fiktív) szituáció generál(hat).
 
Beth (Gwyneth Paltrow) egy hongkongi üzleti útról érkezik haza férjéhez (Matt Damon) és kisfiához, ám néhány óra múlva habzó szájjal összeesik és meghal – ezzel párhuzamosan látjuk, hogy az útja során vele érintkezők rövid időn belül hasonlóan csúnya véget érnek. A nőtől induló, új, ismeretlen vírus fénysebességgel kezd szétszóródni szerte a világban, átadásához elég egy szimpla kézfogás. Elszabadul a pokol, az amerikai járványügyi hivatal (Laurence Fishburne és Kate Winslet képviseletében) akcióba lép, és felmérve a helyzet súlyosságát, próbálja menteni a menthetőt, amíg kutatócsoportja a vírus ellenszerén dolgozik…  
 
Soderbergh vírus-mozija nagyon korrekt – ügyesen szövi egybe a párhuzamosan futó cselekményszálakat, beránt a sztori, jó a tempó, felvonul előttünk fél tucat A-kategóriás sztárszínész, az utolsó jelenet pedig nagyon-nagyon üt –, de végeredményben semmi újat nem mond nekünk a világról, amelyben élünk.