Aztán mindennek vége

Tolsztoj ugyanis nemcsak mint író volt nagy hatású, de filozófiáját és vallási tanításait is sokan követték – ők voltak a tolsztojánusok. Bulgakov is tolsztojánus volt, akit egy nap az a megtiszteltetés ér, hogy a nagy idol magántitkárának választják. Ebben a minőségében azonban két tűz közé kerül, hiszen a frontvonalról élvezheti Tolsztoj és felesége, Szófia grófnő hadakozását, ezenkívül mind a grófnő, mind az író munkatársa, Csertkov a bizalmasának tekinti, és afféle jelentések írására biztatják a másik félről.
 
A legnagyobb ellentétet Tolsztoj és felesége között az jelentette, hogy az író nem törődött az evilági javakkal – és ezen az alapon azt tervezi, hogy lemond műveinek kiadási jogairól, amivel azonban az asszony szemében saját családját rövidíti meg. A mindennapi csaták pedig mindinkább megrendítik Tolsztoj egészségét... 
 
Habár a cselekményleírásból úgy tűnhet, Tolsztoj és/vagy Bulgakov a mű központi alakja, valójában Szófia grófnő és az őt megformáló Helen Mirren az. Hiába játssza Tolsztojt Christopher Plummer, Bulgakovot pedig James McAvoy, Mirren bámulatra méltó, teátrális nagyasszonyáé itt a főszerep. Életrajzi filmről van ugyan szó, mégsem annyira a hősök sorsának fordulataira, hanem egyedül a színésznő lenyűgöző játékára fogunk emlékezni.