...és véget ért egy korszak, amit már csak a hanyatlás követett. Mint láthatjuk, összejött egy amerikai horror is, egészen más tónusban.
 
Egy hatásos horrorhoz nem kell sok összetevő: a tök ismeretlen szereplőknek folyton mozgásban kell lenniük, sokat kell rángatni a kamerát, a veszélyesnek tűnő dolgokat csak a másodperc töredékéig kell megmutatni, amúgy is jó, ha a játékidő háromnegyedében sötét van, és persze nem árt egy jó hangtechnikus sem. Mindezt jól tudja a Parajelenségek széria alkotója, Oren Peli, aki ugyan ezúttal csak producerként ügyködött, de korrekten hozta most is azt, amit tud, és nem többet. 
 
Hat vidám fiatalt látunk európai vakáción – egy videomontázsban még a Hősök tere is feltűnik! –, akik egy kis katasztrófaturizmusra vállalkoznak, és ukrán vezetőjükkel együtt bemerészkednek az elhagyatott Zónába, hogy aztán elkövessék az összes hibát, amit az ilyen filmekben illik elkövetni. Különböző nyakatekerten idióta okokból folyton különválnak, és sötét, beláthatatlan helyekre mennek be, aztán csodálkoznak, hogy egyenként jól felkoncolják őket, és a folyosók mélyén ólálkodó lények mellett még néhány medve és farkas miatt is aggódhatnak a hirtelen sötétedő ukrán éjszakában. Nekünk pedig most is csak egy dolgunk marad: kitalálni, hogy ki marad utoljára élve.