...és felelőtlen huszonéves lány egyáltalán nem foglalkozik öccsével, sőt (ha épp otthon van), ahol tudja, kihasználja. Így a fiúnak kell fenntartania a rendhagyó, családnak még jóindulattal sem nevezhető közösséget: az említett sípályarendszerre jár fel gazdag turistákat fosztogatni és méregdrága síléceket, egyéb felszereléseket lopni, amiket utána igen tehetségesen értékesít is. Vállalkozása teljes gőzzel dübörög, akciói nagyrészt sikeresek, ám egy ilyen rizikós tevékenység mindig tartogat várható és nem várt veszélyeket...
 
Ursula Meier francia rendezőnő (Otthon az úton) idén Berlinben díjazott alkotása leginkább a belga Dardenne fivérek egyszerre kemény és érzékeny gyermek-/kamaszportréira (Rosetta, A fiú, Srác a biciklivel) emlékeztet, csak némileg talán líraibb azoknál. Főhőse ugyanúgy kényszerhelyzetben van (vagy legalábbis abban érzi magát), és külső körülmények és rajta kívül álló erők meghatározta pályán mozog.
 
Rosettához vagy a Srác a biciklivel Cyriljéhez hasonlóan ő maga egyáltalán nem rossz ember, csak az rossz, amit csinál (ezt hangsúlyozza a nővér figurája is, aki viszont valóban egy erkölcsi nulla). S hogy mindezt ne csak lássuk, hanem érezzük is, ahhoz nagyban hozzájárul a Simont megformáló gyerekszínész, Kacey Mottet Klein tökéletes alakítása is.