A passió

A hitelesség érdekében az akkor és ott használt, ma már holt nyelven, arámiul és latinul megszólaló film a Getszemáné-kertben való virrasztástól követi az utolsó 12 óra eseményeit Jézus elfogatásán és megkínzatásán keresztül kereszthaláláig, illetve - rövid utószóként - feltámadásáig. Az evangéliumokban elbeszélt történetek java, Jézus életútja, tanításai, csodatételei, itt csupán néhány jól megválasztott, villanásnyi visszapillantásban jelenik meg.

A szenvedés ábrázolásában Gibson a véres részletességig megy el: jöjj és lásd, mit viselt el az Isten fia, hogy az emberiséget megváltsa a bűntől! Látjuk, mit tesz a korbács az emberi bőrrel, látjuk, hogyan törték össze arcát, hogyan hajszolták végig Jeruzsálem utcáin vállán a kereszttel, hogyan ütötték át szöggel kezét-lábát. A kínok és a kegyetlenség ábrázolásának naturalizmusát apró horroreffektek egészítik ki a történet láthatatlan résztvevője, a Sátán jelenlétét érzékeltetve. Az eredmény az egyik legbrutálisabb film, amelyet valaha készítettek, hiába igyekszünk kényelmes előítéleteinkbe, biztonságos cinizmusunkba kapaszkodni, a képek ütnek, mint egy faltörő kos.

„Senki sem veszi el tőlem az életemet, önszántamból adom oda” - mondja ki Jézus (Jim Caviezel) áldozatának kulcsmondatát (mellesleg érvénytelenítve a bűnöskeresés okán gerjedt botrányt). Az áldozatnak meg kell lennie, tudja ezt Mária (Maia Morgenstern) is, aki Mária Magdolna (Monica Bellucci) oldalán tehetetlen szemtanúként éli át az eseményeket. A két asszony tekintetében tükröződő fájdalom talán még a borzalmak látványánál is erősebben vonja hatása alá a nézőt.