Lánybúcsú

...és még okosak is – de az igyekezet a visszájára sült el. Nem tudjuk, hogy festett Leslye Headland színdarabja az Off-Broadwayn, bár hogy eljutott odáig, azért jelez valamit. Ahogy az is, hogy a szerző lehetőséget kapott feketekomédiája megfilmesítésére, rendezése pedig nem kisebb presztízsű eseményen dobbantott, mint az idei Sundance. Mindennek ellenére a Lánybúcsú nem lett túl erős mozi.
 
A szinglifilmek divathullámának lecsendesedésével (részben a sikeres, egyedülálló nők vívódásait csűrő-csavaró mozikra reflektálva) négy-öt éve új (vagyis régi-új) őrület hódít: (megint) beköszöntött a házasulós filmek kora. A műfajnak pedig lassan önálló altípusává válnak azok a darabok, amik a legény- és lánybúcsúk viszontagságait avatják témává (a happy end ígéretével), mint a Másnaposok vagy a Koszorúslányok. 
 
Regan (Kirsten Dunst), Katie (Isla Fisher) és Gena (Lizzy Caplan) New Yorkba repül, hogy együtt vigyoroghassanak régi gimis barátnőjük, Becky (Rebel Wilson) oldalán a duci lány esküvőjén, és hogy egy jót bulizhassanak a nagy nap előtt. A dolgok persze nem egészen úgy alakulnak, ahogy eredetileg tervezték, annyira nem, hogy a lagzi előestéjének tétje az esküvői ruha újravarrása és kitisztítása lesz (igen, ez komoly!). A tény, hogy ezek a lányok egytől-egyig frusztráltak és egyáltalán nem szeretik sem magukat, sem egymást, kicsit kibillenti a sztorit, de ez senkit sem zavar – rajtunk kívül.