Dől a moné

...messze nem olyan erős, mint ami tőlük elvárható volna, ráadásul abba a kommerszebb vonulatba (Betörő az albérlőm, Kegyetlen bánásmód) sorolható, amivel a tesóknak eddig nem volt túl nagy szerencséjük.
 
A sztori lényege, hogy egy művészeti kurátor (Colin Firth) jól át akarja verni gyűlölt főnökét (Alan Rickman), és egy hamis Monet-képet eredetiként azonosítva, dollármilliókat leakasztani róla. Ehhez azonban szüksége van egy texasi lány (Cameron Diaz) segítségére, aki megpróbálja elhitetni a világgal, hogy az apjától örökölt festmény évtizedekig úgy lógott a család nappalijának falán, hogy közben fogalmuk sem volt arról, valójában mivel is élnek egy fedél alatt. Persze a dolgok egyáltalán nem mennek simán, ugyanis egy másik szakértő is bekapcsolódik a történetbe, a nagyfőnök pedig udvarolni kezd az amerikai hölgynek. Az események egy londoni luxushotelben gabalyodnak végképp össze, ahol hősünk szobáról szobára szerencsétlenkedik, hogy kihúzza magát a csávából, és a film furcsa módon itt A miniszter félrelépre emlékeztet.  
 
Könnyed, pörgős kis bohózat, afféle félreértések vígjátéka, ahol az egyik főgeget az jelenti, hogy Colin Firth nadrág nélkül szaladgál a hotel folyosóin, ablakpárkányain és szobáiban. Súlytalan és rögtön felejthető alkotás, de cserébe barátságosan rövid (89 perces), és párszor tényleg nagyokat lehet nevetni rajta.