A nagy füzet

Örömünk azonban nem határtalan. Kristóf Ágota világhírű regényének filmes adaptációja akár nagyon jó is lehetett volna. A rendező, Szász János kifejezetten ért az irodalmi adaptációkhoz (Ópium - Egy elmebeteg nő naplója, Woyzeck), a film a magyar viszonyokhoz képest viszonylag sok pénzből készült – ha ennek megítélése szintén a magyar a viszonyoknak megfelelően nem is volt előre kiszámítható –, egy Oscar-jelölt operatőr, Christian Berger filmezte, és olyan nemzetközileg ismert színészek tűnnek fel benne, mint Ulrich Matthes (A bukás) és Ulrich Thomsen (Ádám almái).
 
A téma izgalmas: egy ikerpár szemén keresztül látjuk a második világháború végét, amit a gyerekek valahol a nyugati határszélen, rideg, alkoholista nagyanyjuk (Molnár Piroska) felügyelete alatt élnek át. Ahogy a narrációból megtudjuk, a fiúk élete szörnyű – valójában házkörüli munkákat kell végezniük, de a kaja tényleg hagy némi kívánnivalót maga után -, ezért úgy döntenek, hogy megedzik testüket és lelküket, és akár a körülöttük lévő világ, ők maguk is kegyetlenek lesznek. Csakhogy mindebből csak kevés jön át, tetteiknek ritkán van valódi tétje, súlya. A filmből hiányzik a történet íve, inkább epizódok laza láncolata, képi világa pedig a híres operatőr ellenére is csak egy tévéfilm szintjét hozza. Sajnos.