T.S. Spivet különös utazása

…több-kevesebb sikerrel. Mert amilyen áldás, olyan átok is az oeuvre-ben egy olyan megkerülhetetlen – mondjuk ki! – remekmű, mint az Amélie, amit alkotóként felülmúlni szinte lehetetlen, mert minden azt követő darab csak egyfajta utánérzés lehet (lásd Hosszú jegyesség). Ha azonban eltekintünk az összehasonlítgatástól, és nem bénítanak meg minket a kényszerű elvárások, vagyis nem Jeunet-filmként ülünk be Jeunet legújabb filmjére, az amerikai Reif Larsen bestselleréből adaptált T.S. Spivet különös utazására, kellemes meglepetésben lesz részünk – jó és rossz értelemben egyaránt. 
 
Az ezúttal 3D-ben forgató (és James Cameron tanácsait is megfogadó) francia rendező nem különösebb fantáziával, de korrektül, a lehető legjobb tudása szerint, az alapanyag és a műfaj iránti kellő alázattal vitte vászonra a sajátos formátumban kiadott, rengeteg ábrával és rajzzal illusztrált, ennél fogva nem kis szakmai kihívást rejtő családi történetet.  
 
Főhőse az élénk képzelőerővel megáldott feltaláló, a tízéves T.S. Spivet, aki Montanában él a családjával. A kisfiút egy napon azzal keresik meg a washingtoni Smithsonian Intézettől, hogy egy találmányával elnyerte a rangos Baird-díjat. Spivet felkerekedik, fellóg egy keleti part felé tartó tehervonatra, és ezzel élete legnagyobb kalandja veszi kezdetét. Egy utazás saját álmain, félelmein és vágyain keresztül – haza.