...bebizonyítsa nekik, az Alkonyat vámpírjain túl más zsánerfigurákban is meglelhetik az örökifjúság álomszép metaforáit. A 2019-es esztendő kaotikus, széthulló fogyasztói disztópiájában játszódó robotsci-fi hőse ugyancsak egy öregedésképtelen csapat bűvkörébe került melankolikus kívülálló, aki az emberfeletti ellentáborban talál szerelmet és megváltást magának – mindössze a vámpírvérért epedező fruska románca helyett a film noirok megfáradt, cinikus fejvadászfigurája vadászik szökött replikánsok után, akik páréves gyártási élettartamuk megnövelése érdekében akár a kínzástól és gyilkosságtól sem riadnak vissza. 
 
Harrison Ford kesernyés, ballonkabátos zsarufigurája és a hipermodern szuperrobotok (élükön Rutger Hauer és Daryl Hannah vérbeli árjapárosával) bivalyerős kontrasztja önmagában is elég lenne, hogy az akciódús fejvadászsztorit drámai tartalommal töltse meg, a forgatókönyvírók azonban egy szerelmi szálat is hozzácsaptak Rachel, a replikánslány alakjával, aki a betáplált hamis memóriának köszönhetően maga sem tud mesterséges mivoltáról. Ridley Scott filmje kifinomult, de tömény műfajkeverék: egyszerre Michael Mann-féle bűnügyi dráma és filozofikus, vegytiszta science-fiction véres közelharcokkal és romantikus közjátékokkal – máig az egyik legszebb bizonyíték arra, hogy Hollywood nem kötelezően váltja aprópénzre a posztmodern esztétikát és transzhumán filozófiát (lásd a Mátrix-franchise vagy a közelmúltbeli Dick-adaptációk jellemző ellenpéldáit). 
 
A Szárnyas fejvadász azon álomgyári regényadaptációk szűk táborát gazdagítja, melyek egyfelől merész lendülettel sutba hajítják a kiváló alapművet, másfelől képesek a központi motívumokra legalább olyan erős önálló történetet építeni. Míg Philip K. Dick forrásregénye, az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? elsősorban az alapkoncepció (emberek közt rejtőző emberforma gépek) paranoid vonásaira és a morális dilemmákra helyezte a hangsúlyt, Scott lírai filmjében az embert és replikánsát elválasztó érzelmi határvonal elmosása kapott főszerepet: miközben a gyilkos robotok jelenetről jelenetre emberibb vonásokkal ruházódnak fel, a hús-vér szereplők – köztük a főhőssel – lélektelen, hűvös mechanizmusként végzik a dolgukat, legyen az pusztítás (Fejvadászok) vagy teremtés (Tyrell Corporation). 
 
A regény távolságtartó, szinte tárgyilagos tébolya Scott értő kezében erős melodrámává hevült, amelyben remekül megfér egymással apjában csalódó fiú gyilkos dühe és halálos betegségtől szenvedő férfi reménytelen szerelme, fájdalmas ember-gép románc és a sci-fi történetének legmegrendítőbb haláljelenete (a híres „Könnyek az esőben”-monológgal) – anélkül, hogy a történet egy pillanatra is elveszítené érzelmi hitelességét. 
 
A film harmadik hivatalos változatát jelentő Végső vágás nem sokat tesz hozzá az eredeti üzenethez vagy akár a film komplexitásához (szemben az 1992-es Rendezői változattal): egy újabb snittel ráerősít az egyszarvú-vízióra, a korabeli európai változatból visszailleszti a a véresebb pillanatokat (lásd Tyrell, majd Pris esetét), valamint berak néhány teljesen felesleges plusz utcaképet (köztük két hokimaszkos japán táncosnővel) á la Star Wars. Az apró sztoribeli módosítások csupán a korábbi kérdéses pontok megválaszolására korlátozódnak, egyaránt megfosztva a filmet talányos értelmezési lehetőségtől (ki lehet a hiányzó hatodik replikáns?) és jelenetidegen költői képtől (a nappali égbe felszálló galamb), egyszóval a nagybetűs Rejtélytől, aminek részben minden kultuszmű az öröklétét köszönheti. 
 
Scott ugyanakkor technikai oldalról kétségtelenül látványos minőségjavítást hajt végre művén, mind képben, mind hangban, plusz némely vizuális hanyagságokat is orvosol a digitális retusálással (lásd a Zhora haláljelenetében átrajzolt dublőrt vagy a járműveket tartó kábelek kisatírozását). Sokkal szebb kép, kicsit több erőszak és kevesebb talány: a Szárnyas fejvadász legújabb Nexus-generációja gyártói üzletpolitikájához híven a fogyasztói igényeket szolgáló termékfejlesztés csupán, de annak tökéletes munka. A 2019 táján megjelenő mikroképernyős Legvégső vágás kurta nyolcvan percében vélhetően már egy sem marad a borongós éjjeli epizódokból, minden nagytotálba kerül egy óriás plakátarc, láthatjuk, mit művel a kígyó a sztriptízszínpadon, Deckard fejvadász pedig egyetlen érintésünkre megírja SMS-ben, miért álmodik egyszarvúról. 
 
 
Kiadás: 
Magyar és angol DD 5.1-es hang, magyar és angol felirat. A nyugati ötlemezes kiadás extráiból csupán három információbő kommentár került fel a magyar lemezre: egy az írói gárdát képviseli, egy a látványért felelős mesterembereket, egy pedig a rendező egyszemélyes tárlatvezetése sok epizodikus kitérővel, hasznos eszmefuttatással, de érdemi említésre sem méltatva a friss változtatásokat. 
 
Blade Runner, 1982/2007 * 113 perc * Pro Video * (16)