Ház a tónál

A tizenkét évvel ezelőtt készült akcióthrillerben egy száguldó busz választotta el egymástól a két színész alakította hősöket. A legyőzendő akadály most sem csekély, hiszen Kate-nek és Alexnek magát az időt kell legyőzniük, ugyanis a két ember ugyanabban a házban él, de nem ugyanakkor. Mégis sikerül szép lassan egymásba szeretniük (méghozzá az időgépként funkcionáló közös postaládájukban hagyott levelek és üzenetek révén).
 
Miért nem találkozhatnak egymással a szerelmesek, vagy ha mégis, miért nem találhatnak mégsem egymásra? Legyőzheti-e az igaz, ám színtisztán plátói szerelem az időt és a kegyetlen sorsot? Létezik, hogy már a felénél kitaláljuk a film végét, vagy azért tartogathat még meglepetéseket? A logika vagy a romantika iránti vágy az erősebb a hollywoodi forgatókönyvírókban? Mindezen eltöprenghetünk, miközben Sandra Bullock gyanúsan múlhatatlan és egyre inkább arcára merevedő szépségében és szépen fényképezett épületekben gyönyörködhetünk (Alex és egész családja ugyanis építész, a tóparti közös ház pedig egy átlátszó üvegcsoda). És végre egy színtiszta szerelmesfilm is került a Frequency, a Pillangó-hatás, A fiók stb. című filmek alkotta misztikus-izgalmas metszetbe.