Zsöllye
Megorrontjuk, hogy ebből lehet valami, hát ki nem hagynánk, semmi pénzért. Ha valóban szeretjük a színházat. És korántsem értünk annyira hozzá, minden véleményünk a kettőnk viszonyából fakad, vagy jó, amit átélünk, vagy rossz.
Kezdetben unom, aztán elkezd érdekelni. Egy kicsit. Később nagyon. Végül már-már élvezem. Aztán már nagyon nem. Mert fáj. Úgy a kétharmadától, vagy tán kicsit korábban, nagyon fáj. Kívül, belül. Nem az előadás, azzal semmi baj, sőt.
1
A maflást a végén, azt kár volt bevinni. A szerző indokai ugyan érthetőek, van némi alapja is, de hát a darabnak már a tizenkilencedik jelenettel vége van, kicsit a huszadik is szükségtelen ráadás, lehetne sejtelmesebb a megoldása, de futni még egy kört – fölösleges.
Általában a színházak ünnepnapjain, vagy egyéb, nézőtoborzó akciókon invitálnak bennünket a kulisszák mögé, a jelmeztárba, vagy – mint most – a színpadi gépterembe.
A színház egyik nagy, de megtévesztő csodája az, hogy a rossz darabok is észbontóan jól tudnak működni benne. Olyannyira, hogy látszólag örökké kortalanok, bár az évtizedek rájuk aggatnak valami patinaféleséget.
2
Átlapozzuk az újságokat, illetve dehogy, szörfözünk a neten, és megismerjük a tragikus valóságot kultúránk jelenlegi állapotáról. Itt és most a színházi életre vetünk élesebb pillantást, elég egy rövidke is, hogy befogjuk a rossz híreket.
A szobaszínház lényegében nem más, mint pengeélen táncolni. Olykor, ráadásul, gúzsba kötve, mert valamilyen rendezői koncepció szerint elmarad a színész és a néző közötti intimitás kihasználása.
Ős patkány terjeszt kórt miközöttünk, a meg nem gondolt gondolat, olvasom Ady sorait, és nem tudom: Camus találkozott-e velük? Hallgatom minden időkben érvényes művének – A pestis, Vígszínház – mondatait Hegedűs D. Géza hangján, és nem tudom, a színész nem Adyt szavalja-e?
Van egy darab, a két veronai szerelmes története, amelyhez ritkán nyúlnak ennyire erős rendezői koncepcióval. Mindig a két karaktert keresik hozzá, vagy többnyire, holott a lényeg abban egészen más. Ezt bizonyítja Eszenyi Enikő, határozott, és korántsem bonyolult előadással.
Az asagao (hajnalka) egy kúszónövény, amely augusztus táján virágzik különböző színekben. Virága hajnalban nyílik és még aznap elhervad, innen a japán neve: “reggeli arc". Mivel virágai ilyen rövid életűek, ezért e növény a mulandóság szimbóluma.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek