Bach – testben: Egy nő/Juxtaposition (egymás mellé helyezés)

Juhász Kata Társulatának előadása
Budapest, SÍN Kulturális Központ
A kísérletező, új utakat kereső Juhász Kata koreográfus évek óta dolgozik azon, hogy tőlünk időben elválasztott, klasszikusnak számító zeneszerzők műveit lehetőség szerint élő előadásban színpadi műveinek részévé téve kortársainkká avassa.
Ravel és De Debussy után ezúttal Bach műveihez nyúlt: a G-moll hegedűszonátához Itzhak Perlman előadásában, illetve a Glenn Gould feldolgozta Goldbergvariációkhoz. 
 
Egy nő 
 
A darab - bár ketten táncolják - egy nőről szól. A gömbölyűségről, a szögletességről, a könnyedségről, a nehézkedésről, a légiességről, a földhözkötöttségről, a gyorsaságról, a lassúságról, az elsietettségről, a lemaradásról, komplementerségről és ellentétről, a fehérről, a feketéről, a színekről, a színtelenségről. A testről. A testről, ahogy minderről árulkodik. Ezáltal pedig a női archetípusról. És szól a darab Bachról is. 
 
Juxtaposition (egymás mellé helyezés) 
 
Van egy világ (vagy nincs). A fejünk fölött, vagy a lábunk előtt, ha máshol nem, a színpadon. Hogy pontosan mi van ott, nem nagyon tudjuk, többnyire nem látjuk, sohasem hallottuk. Vagy mégis? Hogy mi nincs ott, könnyebben el tudjuk képzelni: nincsen szomorúság, keserűség, düh, szenvedély, és nincsen öröm sem. Ott laknak - nevezzük így őket - az angyalok. Biztos nincs bennük szorongás, nincs félelem, nincsenek érzelmek egyáltalán. Semmi, ami bensőjüket megzavarhatná. Így hát ez a külsejük is. Csakhogy valahol nekünk is laknunk kell, és ezt tudják ők is, tudják, mert ez nekünk sem megy hang nélkül. 

Forrás: Fidelio Est
2009.01.27
|
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.