1950, Párizs. Egy Édith Giovanna Gassion nevű alkoholista és morfinista sanzonénekesnő Edith Piaf néven Amerika meghódítása után most ismét otthon énekli immár világslágereit, elegáns helyeken, horribilis tiszteletdíjakért.
Nem messze onnan, a „Montmartre szívétől alig pár fényévre” egy „füstös, kétes, koszlott- foszlott/Párizs-széli bűntanyán” két jobb sorsra érdemes sanzonett citálja az ő dalait, szerény gázsiért. A két „utánozhatatlan utánzat”.
 
Egy levitézlett tragika, és egy kiöregedett balettpatkány, akiknek mérhetetlenül elegük van a „Grande Dame” dalaiból. Mulatójuk tulajdonosát rövid kényszerszabadságra küldik, és ebből az alkalomból előrukkolnak a saját repertoárjukkal, a saját dalaikkal, a saját életükkel, és nem utolsósorban a saját humorukkal.

Forrás: FidelioEst
2010.01.29
|
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.