A bugyogó

Veszprém, Veszprémi Petőfi Színház
A címszereplő ruhadarab - bár a szemtanúk szerint tiszta lenvászonból készült, és éppenséggel megfelelő állapotúnak látszott - nagy felfordulást okoz. Ha egy nyárspolgári bugyogó nyilvánosan a bokáig csusszan, annak következményei vannak.
A drámairodalomban szokatlan alaphelyzetről azt gondolhatnánk, hogy jobban illik egy kabaréba, mint a megye színházának deszkáira, ám a látszat ellenére a darab nem gatyaletolással, hanem a polgári létforma pellengérre állításával szórakoztat. A pikáns esemény csak ürügy, hogy a kispolgári értékrend - melyben az ürühús babbal előkelő helyet foglal el - megkapja a magáét.
 
A német expresszionista Carl Sternheim, a molière-i vígjáték rajongója, 1911-ben írta darabját. A fura szerelmi ötszögben komplett életfilozófiák csapnak össze a bérlők és házbéli hölgyemények közt királykodó hivatalnok, Theobald Maske (Szalma Tamás) asztalánál, aki a nőkkel kicsit brutális, és egyszerű, mint egy ék, de a pénzt nagyon szereti. 
 
A pergő párbeszédek, filozófiai viccek, a hol inkább tragikus, mint komikus emberi viszonyok és Valló Péter rendezői munkája biztosítják, hogy a színészek jól érezzék magukat Sternheim Bugyogójában, mi nézők pedig ne tudjuk eldönteni, jól tesszük-e, hogy nevetünk. 
 
 
köc
2010.02.15
|
Játék
A Still Corners olyan mozis élményeket piszkál fel bennünk, mint amilyeneket Morricone filmkockái alatt élhetünk át.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.