Caligula

A Caligula alighanem Camus legjobb darabja, az egzisztencialista filozófia színpadi parabolája. Hőse olyan ember, akit az élet szenvedélye a romboló veszettségbe sodor, s aki – mivel önmagához mindig következetes – hűtlen lesz embertársaihoz. Megtagad minden értéket. De ha igaza van is abban, hogy megtagadja az Istent, súlyos tévedése, hogy megtagadja az Embert is. Nem érti meg, hogy a teljes rombolás végül önrombolás. Fájdalommal és felismeréssel kezdődik a fiatal római császár, Caligula uralkodása. Elveszti húgát, Drusillát, akit bűnös szerelemmel szeretett. A patriciusok attól félnek, hogy kárt tesz önmagában: Caligulát azonban elsősorban nem Drusilla elvesztése nyugtalanítja, sokkal inkább a banális, hétköznapi felismerés: "az emberek meghalnak és nem boldogok."
Játék
„Kedves Barátom, arra kérlek, hogy pár sorban, tényleg nagyon tömör prózában, versben, haikuban írjál nekem… Hogy miről? Megadom a témát is: mi az, amit egy férfi soha nem mondana el egy nőnek?”
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.