Két úr szolgája

Az olasz komédiamester az 1700-as évekbe kalauzolja közönségét. Truffaldino, az egyszerre naiv és ravasz, agyafúrt és szerelmes szolga a commedia dell’arte két szolgatípusát, Arlecchinót és Brighellát ötvözi. Truffaldino épp gazdát keres. Félreértésből és némi számításból egyszerre két helyen is munkát vállal. Az urakat természetesen a dramaturgia ördöge egymás közelébe hozza, így egyik szerepéből a másikba ugrándozva kell helytállnia, szeretnivaló bájjal, szerencsés megoldásokat eredményező ügyetlenséggel. Eközben szíve hölgyének szerelmét is igyekszik elnyerni, mely szerelem viszonzásra talál.
 
A célig viszont számtalan hazugságon, álruhán, összeveszésen, félreértésen és persze kibékülésen át vezet az út. A csetlő-botló szolga saját élete egyengetése közben összehoz tönkrement szerelmeket, sértődött apákat, üldözött hősöket. Helyreáll egy ismerős világrend, amely több száz éve figyelmeztet bennünket arra, hogy a kiszolgáltatott kisemberek kényszerű csalásai nem saját jószántukból történnek.