Havanna

Egy analitikus rendelőjében vagyunk, jóllehet a legproblémásabb alak maga az analitikus. Jelenleg éppen saját díványán fekszik tetőtől talpig bekötözve. Egy ideje nem beszél. Van, akit ez zavar, és van, akit egyáltalán nem. Kérdeznek tőle, és válaszolnak helyette. Akarnak tőle, és szeretnék, ha ő is akarna valamit. Bármit. Egy finom levest, napfényt, árnyékot vagy egy szót. De mi az a szó vagy tett, ami kizökkentheti az egykor sikeres lélekgyógyászt ebből az állapotból? Egykori élettársa reménykedve keresi a helyét mellette, és ápolónőként próbálja meg számára megteremteni az élet alapvető feltételeit. Jóllehet ő maga éppen az ellenkezőjét szeretné. Erre azonban jelen pillanatban nincsen semmi, de semmi lehetősége. A pohár tele van.