Az iglic

Van egy világ, párhuzamos a miénkkel. Nem alatta fekszik, nem is fölötte lebeg: összefonódik vele, emberszem elől elrejtve, mégis valóságosan. Mert bár nem látjuk, hétfő reggelenként mellettünk áll a Vascsontú Vérmumus a buszmegállóban. Caryl Churchill darabjában mindkét világ hideg és magányos, közöttük pedig ott bolyong az Iglic, a különös halandzsanyelven beszélő, ezeréves tündér. Egyedül van, épp úgy, mint Lily és Josie, a két kamaszlány, akikkel összekapcsolódik a sorsa. Ezer alakban kísérti őket, ezer varázslattal kapaszkodik beléjük, pedig nem akar mást, csak játszani, szeretve lenni, élni. Az egymás mellett létező, ám egymás nélkül elképzelhetetlen hétköznapi és mesebeli világ is megelevenedik. Lily és Josie története mellett számos másik történet zajlik: kislányok és tündérek, üzletemberek és koboldok, járókelők és víziluluk keresztezik egymás útját. Egy történet - felnőtteknek.