Fiúk

Budapest, Trafó, március 18. 20:00
Milyenek a férfiak, a fiúk a Párizs–Budapest között ingázó kiváló koreográfus, Frenák Pál szerint? A Fiúk különös tükröt tart elénk.
60 perc
Miközben megmutatja a férfitest szépségét, közelről tanulmányozhatjuk a férfiúi természet alaptípusait: a Macsót, a Nárciszt és a Herkulest. A darab a férfi-szexualitást különböző nézőpontokból vizsgálja, eredetét, a tudattalanban rejlő forrásait kutatja. A Fiúk kegyetlenül érzéki, költőien könyörtelen tánc, kötéltánc (szó szerint), felejthetetlen pillanatokkal.
 
A Fiúk nyers, kemény, dinamikus. Az 1998-as Vadócok (Sauvagerie) óta nem hittük már, hogy táncszínházban lehet még kötéllel és felfüggesztéssel többet mondani. A fiúkban felfüggesztett három kötél nem egyszerűen a vertikalitást jelenti, hanem sokkal inkább a mi terünk kiterjesztését, ami, bár látszólag egy másik dimenziót nyit, mégis véges, mégiscsak a mi terünk. Frenák táncosai oly otthonossággal mozognak e térben, mintha természetes közegük volna. Testük része lesz a kötél. De túlzó leegyszerűsítés lenne a köteleket puszta fallikus szimbólumnak tekinteni. A kötél birtoklása és uralása a tér kiterjesztésének végsőkig menő kalandja, amelyet az erő és ügyesség tesz lehetővé a táncosok számára. Mivel ebben a térben mindent megtehetnek, potenciájuk teljes. A képességek birtoklása (potentia) gyorsan felveti a hatalom (potestas) kérdését. A fiúk fontos kérdése ez; és hogy mennyire ennek próbálgatásáról szól ez a darab, mi sem mutatja szebben, mint a kutyaugatással kísért gyönyörű, vad jelenet. A férfi hatalom azonban nem választható le sem a szexusról, sem pedig a nárcisztikus önszeretetről. Ez utóbbi gazdag metaforájává válik a darab színpadképét mindvégig meghatározó fehér ajtó, ahonnan a szereplők előjönnek, és aminek biztonságába újra és újra visszatérnek.” (Varga Mátyás: Testek a testünkből, Balkon
 
„A Fiúk tisztasága újra előtérbe állítja a már-már elvesztett mozdulatot, miközben megtartja az olyannyira erős képben gondolkodást. A test és a kép közötti feszültség ebben a darabban harmonikusan úgy marad fenn, hogy megszűnik feszültség lenni, mert a (férfi)testek oly mértékben esztétizálódnak, hogy maguk válnak képekké. Ez a túlesztétizáltság azonban nem teszi giccsessé a látványt, ellenkezőleg: éppenséggel így őrződik meg a testek bizonyos esszenciája, mely csak így, képként lehetséges.” (Mestyán Ádám: Kegyetlen tánc, Színház)
 
A Fiúk Frenák Pál a nemek szerepét és azok viszonyrendszerét vizsgáló trilógiájának első és legnépszerűbb darabja. 2006-ban elnyerte a Lábán Rudolf-díjat, 2008-ban a Duna Televízió filmet készített belőle, 2011-ben pedig Frenák Pál lett az évad legjobb alkotója. 
 
Részlet a darabból:
 
 
 
2011.09.22
|
Játék
Ünnepi ráhangolódással folytatódnak a családbarát délelőttök a Jurányiban.
Copyright © 2018 Minnetonka Lapkiadó Kft.