A windsori víg nők

Sir John Falstaff Shakespeare IV. Henrikjében még fölényes volt és magabiztos, vakmerő kalandok lovagja, a windsori víg nőkben „nem útonálló már, csak szerelmi szélhámos. Rosszalkodása: afféle törvénytelen nyugdíj-kiegészítés. Szánjuk? Nevetjük? Csodáljuk? Haszonleső mohósága gyerekes, nyomorúsága siralmas, vitalitása szívderítő. A víg windsoriak eláztatják, megverik, megégetik... kerék alá teszik, onnan is kiveszik. Egyszer – kétszer – háromszor... Windsor az ártalmatlan félkegyelműek földi mennyországa.” (Géher István)