Az emberek veszedelmes közelségében

1949-ben a kommunista diktatúra államosítja a színházakat. A magyar színház történetének legnagyobb és legellentmondásosabb fordulata ez. Egyfelől az állami finanszírozás lehetővé teszi, hogy a színházak bizonytalan piaci vállalkozásokból igényes művészszínházakká váljanak, amelyek színvonalának a művészi érték vezérlő szerepe mellett az állandó társulatok és a művészegyéniségek létbiztonsága is fontos feltétele. Másfelől: a kommunista párt által bekebelezett állam diktatúrája azonnal korlátozza is mindezt az előnyt, amennyiben a színházakat a pártpolitika eszközévé teszi és teljesen átpolitizálja a színház életét.