Interjú
Ötösre várva - Tóth Ildikó
Vidám Színpad, A fogadósnő. Tóth Ildikó a címszerepben bejárja a női létezés legszélesebb skáláját. Szerelembe esésük a lovaggal (Cserhalmi György) szíveknek édes pillanatok. Elragadó. Egy budapesti kávézóban egy csésze tea mellett Tóth Ildikó finom, visszafogott. Mintha zavarban lenne, apránként adagolja a gondolatait. Most is elragadó. Keresem a megbúvó pontokat: a közöst és a különbet.
Kell egy híd, vissza, a hétköznapokhoz - Őze Áron
Ez az interjú egészen másképp indult volna, de a közönség közbeszólt. Az Ábel előadás után beszéltünk meg találkozót Őze Áronnal. A diákközönség (a mostani épp) mérhetetlen unintelligenciával figyelte a darab menetét, és saját kommentárjaikkal szórakoztatták egymást. Muszáj volt ezzel kezdenem.
Kékről, ösztönről, tánctörvényről - Frenák Pál
Frenák Pál igen impulzív személyiség. Ezt nemcsak darabjainak intenzitása mutatja, hanem az az energia is, amivel évről évre újabb és újabb darabokat alkot, amivel világszínvonalú társulatát működteti és utaztatja. Emellett úgy tűnik, felvállalja azt az összes kortárs alkotót érintő ügyet, hogy legyen Magyarországon önálló tánctörvény, amely a műfaj néha szinte ellehetetlenített helyzetén hatalmasat lendítene.
Díjakról és műhelyekről - Gothár Péter
A 60 éves Gothár Péter idén három díjat is nyert a 25 éves Katona József Színháznak. A Trakhiszi nők című előadás a legjobb női főszereplőnek (Ónodi Eszter), a legjobb rendezésnek és a legjobb díszletnek (Gothár Péter) járó díjat kapta a kritikusoktól.
A pillanatok angyala – Für Anikó
Utoljára másfél évvel ezelőtt beszélgettem Für Anikóval. Akkor már írták a Nőstény álom című lemezét, de még nem készült el. Már kapott néhány díjat, de még nem volt övé a legjobb női alakítás a POSZT-on. Már játszott Molnárt, Brechtet, Shakespeare-t, Moliére-t, Lorcát, Ibsent, de még nem ütközött Csehovval. Azóta az összes mégből már lett, ennek megfelelően rém fáradtan érkezik, aztán kiderül, azért ez „jóféle” fáradtság.
Kerültem az iskolát - Parti Nóra
A színészi pályán a tehetség önmagában nem sokat ér. Hosszú távon kell kitartónak, céltudatosnak lenni. Beszélgetőtársam Parti Nóra, a Bárka Színház művésze tökéletesen megfelel eme kritériumoknak.
Kis kitérő - Bánfalvy Ágnes
Budapest - Párizs - New York - Los Angeles - Budapest. Nem valamelyik légitársaság leszállóhelyei, hanem egy magyar színésznő pályájának állomásai. Beszélgetőpartnerem Bánfalvy Ági.
Új nevet kellett adnom - Slawomir Mrozek
"Régóta élek ezen a világon, és a Tangó 1965-ös németországi bemutatója meghatározó élmény volt számomra, mert akkor már külföldön éltem emigrációban. Ez volt az első többfelvonásos drámám; hirtelen berobbant a köztudatba, én pedig élveztem a sikert" - jellemezte Mrožek a világirodalom élvonalában eddig eltöltött négy évtizedét.
Nem szeretek unatkozni - Gálffi László
Több mint húsz éven át volt a Vígszínház meghatározó tagja, majd 1998-ban váltott, és az akkor alakuló Örkény István Színházhoz szegődött. Az idő pedig - saját bevallása szerint is- Gálffi Lászlót igazolta. Talán nem túlzás: jobb formában van, mint valaha.
Megismételhetetlen élmény - Magyar Attila
Ha színpadra lép, azonnal elmosolyodom, pedig lehet, hogy aznapi szerepe nem is mulatságos. Derű és játékszeretet árad belőle. A kollégáknak és barátoknak egyszerűen Fater, polgári nevén Magyar Attila, a Vidám Színpad művésze. Vele beszélgettem.
11121314151617181920
15 / 20 oldal
Játék
Az idei Ünnepi Könyvhétre jelentette meg a Kossuth Kiadó Muszatics Péter Bécs, Budapest, Hollywood című könyvét, melyben a szerző a múlt század eleji Hollywoodba kalauzolja az olvasót, ahol a Közép-Európából származó alkotók jelentős hatással voltak az amerikai filmgyártásra.
Copyright © 2018 Minnetonka Lapkiadó Kft.