Minden túszejtős és túsztárgyalós – és majdnem elfelejtettük, túszszabadítós – filmek atyja, a Nincs alku okos és feszes, és ha hajlandóak vagyunk elhinni, hogy egy túszszakértő túszokat ejt, akkor már mehet is a műsor.

A bébiszitterkedés a legtöbb lány számára valós élettapasztalat, a felnőtté válás - és sokszor a világ megismerésének - szerves része, és nem csak alkalmi munka.

Nem szabad a hetet valami nehezen emészthető, esetleg traumatikus élményeket okozó filmmel kezdeni, ami aztán kihat munkánkra, szerelmi életünkre, netán kutatási eredményeinkre bent az atomfizikai laborban.

Ez a barlang nem az a barlang. Persze van némi hasonlóság a The Descent és a The Cave sztorija között. A The Descent kalandvágyó hölgyei a Sziklás-hegységben bukkannak vérszomjas lényeket rejtő barlangra, míg a The Cave kutatói Kelet-Európa felé veszik az irányt. Ja, és ez utóbbit tényleg barlangban forgatták.

Hát persze, hogy Travi bácsi, és a Bee Gees csapat miatt fogom megnézni ezt az alkotást, már csak azért is, hogy pontokba szedjem, mennyivel is köcsögebben nézett ki John a hetvenes évek közepén, mint a nagy visszatéréskor, illetve a bojlerkinézetből mennyit tartott magán ez a huncut diszkó-király.

James V. Hart (Lara Croft: Tomb Raider - Az élet bölcsője) forgatókönyvíró remek munkát végzett. Olyan izgalmas új elemekkel bővítette Bram Stoker klasszikusát, hogy még az író is megnyalná mind a tíz ujját utána.

Ha az amerikai tinik nem almás pitét abuzálnak házibulikban, akkor olyan szellemeket, zombikat vagy néhai parkolóőröket keltenek életre, melyek létezéséről álmodni sem mertek volna. Mikor öt huszonéves fiatal úgy dönt...

Írhattam volna erre a napra egy űrrovarosat is Junior Sabatóval, de ez jobbnak tűnt. A New York-i rendőrség többszörösen kitüntetett tisztje, Nick Chen (Chow Yun-Fat) a Kínai Negyed békéjének fenntartásán dolgozgat, ami nem megy könnyen, mivel a Funkien Sárkányok bandája kirobbant egy szokásos bandaháborút.

Ha a jól felkészült filmrajongó horror mozira adja a fejét, akkor az elsődleges célja minden bizonnyal a felszabadító és feszültségoldó borzongás. Viszont ha a vérbeli slasher-movie Tarantino produceri szárnyai alatt aprítja a statisztákat, akkor hajlamosak lehetünk azt gondolni, hogy – hasonlóan a mester korábbi alkotásaihoz – egy mosolyogtató trancsírsztori került elénk.