Gasztró
Yes Pub
A néhai Simon Tibor sörözőjével szemben, a Hegedűs Gyula utca legelején, a Szent István körúttól néhány lépésnyire elhelyezkedő Yes lépcsőjét nem először tiporjuk: Annak ellenére, hogy az elmúlt fél évben meglódultak az árak, a sörivós napokon hajnali 4-ig nyitva tartó, hamisítatlan pubhangulatot árasztó üzemegység biztos támpontunk (nem csak éjfél után) évek óta.
Széchenyi főúri söröző
A vakszerencse akkor sújt le ránk, amikor a legkevésbé várnánk. Nem most jött le ez a közhely a falvédőről, de hogy mennyire igaz, azt a múlt héten újra alkalmam volt megtapasztalni. Csendesen indul az este, se kupanap, se tüntetés, a kiürült Hősök tere mögött korcsolyák karcolják a jeget, békés a Városliget, ma este nincs cirkusz, és a nagyvadak is magukban mulatnak.
Ópium ázsiai bisztró
Az Ópium bisztrót nem volt nehéz megtalálnom: egykor a Pesti Est központja ugyanabban az épületben, a Király és a Székely Mihály utca sarkán volt, mint amelyikben ma ez az első pillantásra kínai, valójában azonban pánázsiai étterem található. (Igaz, hogy a mi időnkben az Ópium helyén egy folyamatosan zárva tartó vendéglőt láthatott az arra járó.)
Mozaik étterem
Miután pár héttel ezelőtt sikerült megénekelni az Uránia mozi környékén újjáalakuló vendéglátóhelyeket, eljött az idő egy sarokkal odébb mozdulva folytatni a sorozatot. A múlt héten az Alcatrazból szabadultam, most a Rákóczi út szemközti oldalán, a Rókus kápolna mellett kötöttem ki - legyen így teljes az erzsébetvárosi mozaik. Az éttermi kirakósjátékban pár éve még vad orchideaszínekben pompázó hely nemrég Mozaikként született újjá.
Alcatraz étterem
Visszaeső vagyok, nincs mit tagadni: immár két és fél éve az étel-ital fogja. Kellemes rabság, ítélet nélküli elit élet, olykor ismétlésekkel. Így jutottam vissza másfél évvel első szabadulásom után az Alcatraz cellájába. Nyár utca télvíz idején, ez a börtönétterem a nyugalom szigete, ahonnan azonban nincs menekülés. Felismer a rendszer, magától nyílik a kapu, és tárul fel a sokszintű belső tér.
Lovagkirály lovagi étterem
Üres has, teli tank, téli gumi: nagy útra indulunk térben és időben egyaránt. A cél Törökbálint, illetve Szent László, azaz a Lovagkirály kora. A Lovagkirály étterem-szálloda (saját megfogalmazásuk szerint) parittyahajításra terül el Buda városától, a megfáradt utazó számára ideális tehát a hely.
Alhambra Art Cafe Budapest, VI., Jókai tér 3.
Akármerre nézünk, csak hó, fagy, esetleg latyak: ilyen időben fülledt latin tájakról, napfényes Délről álmodozik az ember. És ha elpuskázza mondjuk a karibi menekülőutat, fájdalomdíjként még mindig ott a szívmelengető és gyomortelítő kulináris túra lehetősége. Így jutottam el, ha nem is a latin, de a mór kultúra pesti kirakatába, az Alhambra Art Caféba. Spanyol-marokkói konyhával csábít a reklám, és elég belépni az étterembe, már egy csábító, egzotikus világba csöppenünk.
Randevú Söröző és Pizzéria
Az ember azt gondolná, hogy a Rákóczi út legfrekventáltabb szakasza, azaz a Blaha Lujza tér és az Astoria közötti pár száz méter ideális terep a vendéglátósok számára. Akadnak mégis átkozott részek. Ilyen az Uránia mozi melletti háztömb, mely az elmúlt évek során éjjel-nappal nyitva tartó fánksütödének és kávézónak egyaránt adott már helyet. Emlékeink szépek, mégis felemásak. Tavaly az Uránia szivárványos újjászületésével újabb lendületet kapott a környék, elvégre a mozi mellett, helyett, előtt és után társalogni, le- és felvezetni oly édes kaland - a Nemzeti Filmszínház aranyos stukkókkal díszített emeleti kávézója azonban elbírja a konkurenciát. Így került csak helyre igazán a Randevú söröző és pizzéria, bár a látogatottság és a kihasználtság terén tapasztalatom szerint simán felveszi a versenyt az Urániával még a Titanic Fesztivál idején is.
Carlo's Restaurant
Volt idő, amikor a Mechwart ligettől a Batthyány térig húzható gasztróátló ékeit az Európa önkiszolgáló, a Pajtás étkezde és a Te meg Én eszpresszó jelentették, kisiskolástól nagykamaszig, menzától randevúig kísérve a környék ifjúságát. A Csalogány utca vendéglátóhelyei azóta sokszoros átalakuláson és tulajdonváltáson estek át, nincs többé Te meg Én presszó sem.
Teaház a Vörös Oroszlánhoz Budapest, IX., Ráday utca 9.
"A tea jó dolog, szépen párolog, és illatos az illata. Ha a csésze túl hideg, könnyen megreped, és kifolyik a tea. Pedig azért nagyon kár..." Igen, ezt már a fagyos nyolcvanas években is tudtuk, mégsem árt átismételni a leckét. Jómagam például már jártam bevizsgálási céllal a Vörös Oroszlán teázóban, csakhogy az a központi, Jókai utcai kirendeltség volt, úgyhogy eljött az idő a Ráday utcai pozíciót is a célkereszt közepébe vonni. Jelentem, megtörtént a jóleső ismétlés: odakint hullott a hó, odabenn forró pára homályosította az ablakokat. Szemüveg levesz, töröl. Körbenéz. Leül. Újabb páralecsapódás, újabb törlés. A pár perces akklimatizáció után már jobban fel tudtam mérni a helyet a rózsaszín falakkal, a galéria korlátján elfekvő szőnyegekkel, a hátsó könyveskuckóval és a seregnyi apró teásdobozzal. Ezoterikus teázó és könyvesbolt - ez a két kategória kéz a kézben jár minálunk.
949596979899100101102103
98 / 109 oldal
Játék
Hős volt vagy gazember? A szabadságharc árulója vagy legkiválóbb katonája? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a kiállítás.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.