Kedvenc helyek

Friss zene
I Am Arrows: Sun Comes Up Again [ indie / pop / rock ]
Szimpatikus, sokszínű poplemez a Razorlight egykori dobosától.
I Am Kloot: Sky At Night [ acoustic / indie / pop ]
Az éjszaka árnyaival feleselő elegáns és intelligens folk(pop).
I Am Sam (filmzenelemez)
(V2 / BMG)A Nevem Sam Sean Penn alakította szellemi fogyatékos címszereplője a Beatles-dalok nagy rajongója, a filmzenére tehát Lennon/McCartney-szerezeményeket gyűjtöttek össze. De hogy legyen benne valami újdonság is, csupa feldolgozás formájában. Olyan előadóktól, mint Sheryl Crow, Nick Cave, Ben Harper, Eddie Vedder (Pearl Jam), a Black Crowes, Stereophonics vagy a Vines. Oasis nincs.
I Blame Coco: The Constant [ electro / pop ]
Sting lánya több ennél a címkénél, és ezt jól be is bizonyítja.
I Love Serge - electronicagainsbourg
(Mercury/Universal) Itt a Gainsbourg-reneszánsz! - mondanám, ha a francia popsanzon vad gyermeke valaha is eltűnt volna a köztudatból. De nem tűnt el, Serge Gainsbourg mindig is a középpontban állt, bár mostanság, halálának tizedik évfordulóján kétségkívül nagyobb a felhajtás az egykori pokolfattya körül. Például itt ez a remixlemez.
I’m From Barcelona: Who Killed Harry Houdini?
A mintegy harminc tagú svéd kollektíva a 2006-os bemutatkozás napfényes indie pop zenéje után második albumán borúsabb, sötétebb és töményebb hangzásra váltott, mintha zenei iránytűje a Polyphonic Spree-től (The Beginning Stages Of..., Together We're Heavy) elmozdult volna a Arcade Fire felé (Funeral, Neon Bible).
iamamiwhoami: bounty [ electronica / pop ]
A svéd folkénekes, Jonna Lee vérbeli skandináv elektropopját képtelenség nem szeretni.
Ian Astbury: Spirit Light Speed
(Beggars Banquet/HMK) Ian Astbury a világ egyik legbikább rockhangja, bizonyította ezt a Cult élén, egészen annak 1995-ös feloszlásáig. A Holy Barbarians nevű alkalmi zenekarával felvett 1996-os album után tavaly készült el első igazi szólólemeze, ám a megjelenés egészen idáig csúszott, ugyanis időközben - egy amerikai turné miatt - újjáalakult a Cult (vagyis kibékült Bill Duffy gitáros és Astbury), így az épp elkészült szólólemez mostohagyerek lett, most is csak úgy tessék-lássék adták ki, szinte minden reklám nélkül.
Ian Brown: Music Of The Spheres
(Polydor/Universal) Amikor a kilencvenes évek hajnalának meghatározó angol zenekara, a manchesteri Stone Roses hosszas vergődés és több tagcsere után 1996-ban feloszlott, mindenki a fő zeneszerzőtől, John Squire gitárostól várta az értékes folytatást. Arra kevesen gondoltak volna, hogy az egykori frontember, a mamlasz Ian Brown viszi tovább a fáklyát, pedig így lett: Squire egy katasztrofális Seahorses-album után eltűnt a süllyesztőben, Brown viszont meglepően izgalmas albumokat készít - és már a harmadiknál tart.
Ian Brown: My Way
A teremtő olykor lesújt saját teremtményére. A Stone Roses egykori frontembere, Ian Brown már régóta nem hisz a gitár mindenhatóságában. Saját útját járja. A My Way e hosszú, kanyargós út hatodik állomása.
Copyright © 2020 Minnetonka Lapkiadó Kft.